Zongorista lelkek avagy írásaim

Ahogy anya is úgy édesapa is egy van a világon. Nekem is egy van de mára csak árnyéka önmagának.

Az alzheimer -kór elvette tőlem , tőlünk. Okos ember . Volt. Ma már nem tud se vitatkozni se belekötni dolgokba pedig hiányzik nagyon hogy veszekedjen velem. Már idejét se tudom mikor veszekedett velem utoljára valami kis semmiségért. Ritka okos intelligens ember. Volt. Él bár én ezt nem nevezném életnek. Se segítség se gyógymód nincs erre talán még megelőzni se lehetett volna de ezt már nem tudjuk meg. Figyelem ahogy néz rám ahogy remeg a keze és próbál mondani valamit de már nem tud reszketeg keze  már nem tudja megfogni a poharat se én segitek neki . Ahogy enni se tud már önnállóan. Villával lassan felszúrom a barackot majd a párizsit és odaadom neki igy tellik el csendeen az idő mig elfogy az étel. néha elneveti magát majd utána elkomorul és dühösen rángatja a fejét én pedig bármennyire szeretném megérteni nem értem mit szeretne. Szomorú ez . Iszonyat fájdalmat jelent nekünk de ezt ott előtte el kell takarni. Még felismer bennünket pár percre majd ismét elmegy egy ismeretlen világba ahová nekünk nincs belépésünk. Talán jobb is hogy nincs tudomása a dolgokról. Talán jobb is hogy nem érti azt a világot amiben jelenleg él. Vagy vegetál . Ez nem élet. Sose gondoltam volna hogy édesapám erre a sorsra jut mindig energikus volt mindig jött ment intézett.Az én apám erős volt .De ma már  a poharat nem tudja felemelni . És nem hogy fejben végez összeadásokat de már beszélni se tud. Nem tudom mi lesz ha már nem lesz ha már nem látom ha már nem veszekszik velem. A világ összes pénzét megadnám azért hogy még egyszer beszélgethessek vele vagy  kötekedjen velem vagy leszúrjon valami miatt. Tudom mindig értem tette tudom szeretetből .Hiányzik a szeretete így most én adok  amennyit csak tudok még amennyi időnk van együtt. Már néha csak ülünk csendben megkérdezem hogy aludt  izlik e amit hoztam  mit csinált nézte e a tévét de értelmes válaszok már nem jönnek. 

Lassacskán távozik ebből a világból és tehetetlennek érzem magam hogy nem tudom se megállítani se visszahozni őt. Nem tudom milyenek lesznek az ünnepek nélküle. Testvérem sincs akivel e terheket feloszthatnám .Azt szerettem volna ha  aktiv  nagypapa lesz egyszer aki unokázik jön megy vele  megtanitja okos dolgokra ahogy anno engem is. De tartok tőle  hogy ebből már nem lesz semmi. Próbálom kihasználni a maradék időt de minden egyes látogatás ólomsúlyként nehezedik a lelkemre. Minden egyes fel nem  ismerés  minden egyes  értetlen mondata  szívfájdalom. Nem tudom szenved e de ő lélekben az az édesapa akit megismertem aki 29 éven át  volt az édesapám már nincs itt .Szeretnék vele még beszélgetni megköszönni mindent amit értem tett. Talán a világ legjobb édesapja volt ő  és még csak meg se köszönhetem. Bárki akinek van édesapja becsüljön meg minden percet amit vele tölthet  ép elmével. Ez már nem élet. Nem tudom érzi e még a szeretetünket de reménykedek benne hogy igen .Mást nem tehetünk érte. 

Hát hol is kezdjem.? Talán ott hogy fél éve vagyok egyedülálló -s  már kezdem nézni a zárdákat .

De az is lehet én is csak egy anyával élő vénlány leszek a sok közül ahogy elnézem a mai  társkeresés 

nehézségét. Ahogy egy videójátékban fogalmaznák ez igencsak hard mode  vagy inkább nightmare ??

Mikor elkezdtem nézelődni kezdetben elég sűrűn jöttek a levelek. Volt hogy az első kérdés az volt hogy szőrös e ? 

Mégis mi a hátam vagy a lábam?? Mivel foggalmam se volt a  mai etikettről igy nagy naivan visszakérdeztem hogy mégis mire gondol???  Hát nem vagyok egy godzilla az biztos. Mire jó ember visszaír hát hogy az alsó  tájékom szőrös vagy csupasz. áhá gondoltam szóval ez így megy! Na gondoltam szűrjük ki azokat akiknél egyből a szex a téma . 

Aztán jön az a típus aki egyből tervezget hogy ezt meg azt csinálná meg igy szivem úgy drágám ! Na ettől szintén mentsen a sors hisz hogy mondhat ilyeneket ha nem ismer? Szóval itt valami gáz lehet .

Sokat nem érdemes  dumálni csak azért alapvetően nem árt lemeózni hogy agyilag rendben van e tud írni értelmes egybefüggő mondatokat és nem csak a puncim szine érdekli. 

Aztán vannak a laza kapcsolatot keresők akik úgy trükköznek hogy egyből mégse lehet komoly amivel egyetértek de hová tüntek a randevúk ahol több találkozás alkalmával elbeszélgetnek az emberek egymással? mégis hogy máshogy lehet ismerkedni? 

Aztán ha mi nők egyből széttesszük a lábunkat ribancok vagyunk nem kellünk mert ha velük  megtesszük nyilván mással is . Ha meg nem akkor vagy továbbállnak vagy többet nem is jelentkeznek. 

Szóval ma ismerkedni nem egyszerü dolog. Természetesen ez áll mindkét nemre. És ahogy elnézem a választékot elkeserítő a  jövőre nézve. Van még olyan ember aki még hisz a régi értékekben még ismeri a randevú fogalmát és nem gorilláz le egyből ha meglát a lábamon két szőrszálat? Vagy  aki nem egyből a bugyimba akar nyúlni????????? Aki esetleg kiváncsi az életemre és egyaránt vonzódunk egymáshoz  és esetleg elhiv egy fagyira  és ha nemet mondok valamire nem tűnik el  és nem adja fel hanem óhajt megismerni???????????

Nyilván kell egy szikra találkozás alkalmával de ha van valami talán normálisan meg kéne ismerni a másikat!  DE tudom eléggé felgyorsult a világ . Ez szomorú én régen szerettem randevúzni beszélgetni . Ez hiányzik a meghittség az állandóság  egy kis romantika egy kis figyelmesség semmi nagy dolog .Vagy ez olyan nagy elvárás? 

Én még gyerekkoromban a 90-es években el se tudtam képzelni hogy számítógépen blogot irjak de még azt se hogy számítógépem legyen mert akkoriban  nem volt. Én is azok közé a gyerekek közé tartoztam akik  lent voltam egész nap a játszótéren vagy a nagyinál tenettem napjaimat. Annál szebb időszak nem is volt amikor nagyival  mentünk le és vártuk a family frostos  kocsit hogy nyeles  jégkrémet ehessek. Vagy amikor a kamra mélyéről elővette a ritkaságnak számító  kedvenc mogyokrémet vagy a jaffa szörpöt. Nem volt akkor még se energia ital se Mc donalds. Nem is hiányzott. Uzsonnára  mindig valami szendvicset kaptunk. elég volt a boldogságunkhoz hogy mindenfélét kitaláltunk és azt játszottuk. Nem volt se playstation se facebook. Se kamerás mobil. Régi filmes fényképezővel fotóztunk . Csodálatos idők voltak .Az emberek nyugodtabbak  voltak jobban figyeltek egymásra. Mi gyerekek főleg a meséket néztük a tévében. Nem volt még hifi lejátszóm se régi kazettás magnóm volt. És én még 12 évesen barbie  babával játszottam nem szégyen vállalom. Nem pedig miniben a diszkoban tengettem napjaimat és a tükörben fotózkodtam  egy szál semmiben ahogy ma a fiatal lányok teszik. Szomorú hogy ilyenné vált a világ. Én visszasírom a gyerekkoromat de a mai korban nem szeretnék gyerek lenni. 

Csak egy rózsaszálat tartott a kezébe rég kiszáradt már mégis szorosan

fogta kezébe .Nézegette sötét szirmait  fakuló levelét szinte már száradt volt.

Évek óta tartogatta de most eljött az ideje hogy útjára engedje ..

Megtette az első lépést majd a másodikat a tópart felé tartott.

Lassan ment szinte félve , fájt a szíve az emlékek a hangulat.

Augusztus volt nyár eleje évek óta itt szökkent szárba szerelmük és most itt

ezzel a rózsával is ér véget. Elért a partszakaszt majd a kicsi sziklákhoz lemászott.

sötét este is volt ahogy anno fogta hát a rózsaszálat  elhullajtott egy utolsó könnyet 

majd egy mozdulattal eldobta. 

a rózsaszál lágyan ringatózott a vizen.. nem várta meg megfordult és lassan  kilépett a fénybe  a lámpák alá

még egyszer visszafordult  majd halkan  csak annyit suttogott ..ég áldjon szerelmem.

a rózsa egész éjjel ott ringatózott mint egy régi nagy szerelem  emlékeztetője. Egy egész élet történet áll mögötte.

Csókok pillanatok forró ölelések vannak abban az egy virágban. mégis mindent elmond arról a két emberről akik egykor nagyon szerették egymást. Egy hajítással eltemette ahogy a szívében is ezt a szerelmet. 

Több év után  egy szokványosnak nem mondható eseményen jött össze a familia és a familiához tartozó egy két barát. Ehhez a brancshoz tartozott a lány is. Eljött mert  amúgy se volt aznapra programja. Gondolta mit veszíthet eszik iszik egy jót de aztán ahogy megfordult egy salátástál mellől beléütött a ménykő. Élete szerelme és megrontója állt vele szemben mig a lány kővé dermedtem állt hosszú égszinkék estélyiben .Kezében egy fasirtgolyóval és azt se tudta merre fusson. Az utolsó elválásuk elég fájdalmas volt a lány számára évek teltek el mire úgy ahogy ki tudta verni a fejéből. Igaz gondolhatta volna hogy van esély arra hogy megjelenik de valahogy kiment a fejéből. És most állt előtte ugyanazok a szemek úgyan az a szemtelen nézés csak pár ősz hajszállal és némi szarkalábbal lett több. De a lányban hirtelen minden felevenedett minden korábbi elveszett érzés ami talán nem is veszett el. Gyorsan pörgött az agyában vajon most mit is kéne merre is menjen de innen nem volt menekvés.

-Szia. Gyönyörű vagy ma este! Rég láttalak .-mondta mély borzongó érzéki hangján amit a lány úgy ismert és szeretett.

-hát köszönöm. Te se változtál sokat .Én azt hiszem most bemegyek megszomjaztam nagy itt a hőség.

-Ne siess , nem beszélgethetnénk? -kérdezte s mélyen a lány szemébe nézett akinek a szemében megjelent egy könnycsepp..

-Miről beszélhetnénk még? A három évről amikor hülyének néztél szórakoztál velem és kijátszottad az érzéseimet?Erről akarsz beszélni és hogy utána levegőnek néztél?-kérdezte már síró hangon pedig igyekezett higgadt maradni valahogy mégse ment. Hirtelen tört fel a fájdalom amit évek óta érzett 

-Ne haragudj kérlek tudom seggfej voltam azt hittem úgy könnyebb akkor nem akartam kapcsolatot magam se  tudom mit akartam de hidd el nem szórakozás voltál.

-Azt mondtad nincsenek érzéseid senki felé.

-Nyílván ha veled voltam voltak érzések de lehet nem mertem róla tudomást venni.

-Vártam rád vártam hogy kitombold magad türelmesen te mégis levegőnek néztél fel se vetted a telefont hogy mi van velem!!!!

-Sajnálom. Szerettelek volna többszőr felhivni. De azt mondtad ne hivjalak. 

Mióta érdekel téged mit mondok?-kérdezte  csüggedten a lány .még mindig a férfi szemébe nézett.

-Igazad volt hibáztam de rájöttem hogy tényleg nincs annál jobb nő mint aki szeret és tudom te még minidíg szeretsz. Próbáljuk meg !!

-miért? miért most ? Miért szúrtunk el ennyi évet erre? És miből gondolod hogy szeretlek?

-A tekintetedből ahogy rám nézel ahogy megremeg az ajkad és ahogy remeg az egész tested. sajnálom hogy ekkora barom voltam de megpróbálok mindent hogy helyrehozzam és jóvá tegyem előttünk az egész élet.

-Ezek után már csak gyűrűvel hiszek neked!- közelített a lány .Szinte sokkos volt a hallottaktól hisz annyi éve várt erre . És erre most itt állnak egymással szemben mint valami csöpögős hollywoodi romantikus filmben.

-Hát ha csak ez hiányzik hát tessék. Megtisztelsz azzal hogy hozzám jössz? -Majd ahogy a filmekben és a nagy könyvben meg van írva és sosincs későn a fiú letérdelt és megkérte szerelme kezét.

Egy nő bonyolult lélek mondják a férfiak. És milyen igazuk van. A lelkükben sokféle kép van. néha ez vagy az felülkerekedik van egy  társadalmilag elfogadott kép és van egy titkos amit csak saját magának tart fent. Van egy ideális kép családanya családfenntartó háztartási alkalmazott és még sorolhatnám a társadalmi elvárásokat. De van belül egy másik nő aki esetleg világot látna , fotózna,  kalandozna tanulna ezt azt amazt  egyszerüen csak élne kedve szerint,  Vagy pedig kiélné szenvedélyét amit csak álmában mer mert a társadalom nem kultiválja bár  egyre többen feszegetik a normák határait ami nem rossz talán csak az vele a baj hogy teljesen felforditja a férfi női szerepeket és lassan már senki se tudja a saját szerepét mint egy rossz vígjátékban!! Nem egyszerű igaz!!! 

A nő a teremtés koronája ha ő nem lenne férfiak se lennének ugye, Mert lehet volt egy pasi de ha nincs nő akkor nincs ki megszülje az összes többit. A nő a család összetartó ereje a nyugtató háttér. A nő a lélek csendje  a harmónia . A család szentélye . Akár egyetértenek velem az urak akár nem nő nélkül nem élet az élet!! De a nő férfi nélkül se  működik csak a kettő együtt formál egy egységet! 

Mint egy lágy suhanás a szélben úgy kezdődik a dallam egy szólam aztán kettő majd vad viharként szenvedélyesen csap át a  csendben aztán ismét halkan ring  ..

Imádom a zongorát a hangját egyszerre csendes nyugalmas és szenvedélyesen hullámzó ahogy a mi saját érzéseink néha nem? néha csendben mélázunk majd    szenvedélyesen szeretünk végül  viharosan törünk zúzunk amit érünk. Sokat hallgatom őket mostanság főleg Alexander Desplat vagy Yiruma zongorajátéka tetszik. 

Mindig meg akartam tanulni zongorázni és ez valahogy még most is bennem van istenem de jó lenne kiadni ott az érzéseimet a szenvedélyeimet a fájdalmamat. Mindezek az ember lelkében vannak és ha valahol nem adhatja ki magából valamiféle művészetbe belegyúrva belefásul elszürkül és meghal a lélek. A zene az a minden elmondja azt amit az ember érez anélkül hogy  ő ezt bármiképp kiadná. Egy hangulat egy szó egy dallam egy tartalom és emlékek egész garmada játszódik le az ember elméjében szívében lelkében! Ugye? Ti is járatok már így . Valamelyiket imádjátok hallgatni valamelyik fájdalmasan érint de akkor s meghallgatjátok mert ha fáj tudjuk hogy még élünk még érzünk akkor van baj ha már nem fáj. Az élet ilyen mint a zongoraverseny egyszer  csendesen ring másszor szenvedélyesen  tör át a csendet majd vihart  tör a gáton majd ismét lenyugszik ahogy a lélek majd ismét újra és újra kezdődik előlről.... A come amour ......

Kedves Blogolós barátaim!

Avagy néha költők is csellengenek és  szép szavakat  pötyögtetve száguldoznak a gondolatok ...

Netán itt iródnak ki  elmúlt szerelmek fájdalmai  vagy épp szerelmes lelkek sóhajai  szállnak.

Nos én mindenfajta gondolataimmal játszadoznék itt ki ki örömére bánatára magamnak csak csupán szórakoztatására.

Kezdem szoktam írogatni csak úgy magamnak de gondoltam miért ne írhatnék itt hátha valaki azt mondja jé hát most valahogy én is így érzem magam és jujj de égő ciki én is jártam már hasonló cipőkben és ehhez hasonló marhaságok. Ez nem a szex .és new york rovat és én nem vagyok Carrie Bradshaw! Mindösszesen 8 pár cipőm van abból is max sportcipők semmi esetre se  Prada vagy egyéb hangzatos divatmárkák. Szexhez annyit értek mint bárki más bár most ez bajos mert egyrészt én is gyarapítom a singlik táborát és kb 2 hónapja csak filmen láthatom mint olyat. Persze ezekkel kapcsolatban is lesznek észrevételeim apró kis glosszáim a 21. századi társkeresés  szövevényes kusza   örvényeiben.

Hát további szép olvasgatást itt nálam remélem majd mindenki könnyesre neveti majd magát!  Vagy a zsepit újabban másra használják???